Kedves Emberek!



Ezt a levelet maguknak írom, a fájdalmaim, és a kéréseim kinyilvánítása
érdekében. Ha azt mondanám jónapot, talán

felismernének. Igen, én vagyok V. De remélem, hogy a kedves Riporter
úr nem haragszik meg, ha magamat az engem

jobban jellemző D néven nevezem meg. Az inkognitót nagyon
köszönöm, sokat segített, egyenlőre én is csak homályos

foszlányokban szeretném leleplezni a személyem.

Ennek a levélnek nagyon sok ihletője van, és annak is, hogy én merjem
magam a nyilvánosság előtt vállalni. Az egyik egy

incidensre vezethető vissza. Alig történt pár hete. Megszóltak este a
buszon hazafele menet. Valami ilyesmit mondhatott,

hogy: b**d meg milyen körmei van. Az semmi nézd má' szemüveget
hord este. Tiszta buzi, tök hosszúak a körmei. Milyen

ember ez? A haja meg, tiszta náci.

Két okból nem szóltam vissza: 1 nem rontom jobban az eleve rossz
hírnevünket, 2 az ilyen alpári paraszt beszóló nem

érdemli meg azt. Az értelmes kritikát fogadom,  de ez nem az. A nemi
hovatartozásom meg nem is kétséges, természetesen

a nőkhöz vonzódom, és nem értem, hogy a körömnek, s hajnak, mi
köze lehet a homokoszexualitáshoz.

Most őszintén, mivel érdemeltem én ezt meg. Ebben élek 4 éve. Azóta
vagyok az ami vagyok. De kedves emberek, amíg

mi nem szólunk hozzátok, szóval még csak szavakkal sem bántunk
titeket (pedig lássuk be, lenne rá okunk), ti miért

fajultok sokszor a tetleges zavaráshoz? Egyébként meg ti tehettek
róla. Én azért lettem ilyen, mert 4 éve meghalt a

szerelmem autóbalesetben. Egy részeg ember frontálisan ütközött az ő
kocsijukkal. Azóta az emberek iránt érzett általános

gyűlöletemet azzal fejezem ki, hogy teljesen máshogy nézek ki, annyira
kilógok közülük amennyire csak tudok. Persze,

vannak emberek, akiket kedvelek, nekem is vannak barátaim, de az
ilyen incidensek miatt nagyon megcsappant a számuk

az elmúlt 4 év során. Arról nem is beszélve, hogy verseket is írok.
Ezekkel szemben is mindenkitől őszinte kritikát várok,

de nem ilyet, mert ilyen is volt: ,,Te vagy drogos vagy, vagy bolond,
vagy mindkettő" . Nos a bolond még stimmel, de amikor

én, egy istent gyűlölő lény azt írja, hogy isten teremtette a drogokat,
és ezzel a drogellenességemet is kifejezem, miért kell

engem is ledrogosozni? Azokról nem is beszélve, akik végig se olvassák
őket. Megnézik az első négy sort, na ha az botrányos,

akkor a többit el se olvassák és így alkotnak róla ,,véleményt". Ezzel
teljesen ellentétes példa, hogy mint a legtöbb vámpír én is a

rock zenét kedvelem. Ami nem divat mostanába, mert nem is a divatos
rockot hallgatom, ellenzem a divatot, és ezért képtelen vagyok

a sok másik zene képviselőjét is hallgatni, és a TV-be is csak nagy
ritkán azt látni amit akarok. De én meghallgatoma másik ember

zenéjét, legalább! És utána mondom, hogy ez nem tetszik.

A vámpírok kapcsololatát két dolog egyensúlyozza ki. Ez a hatalmas
gyűlölet, amit az átlagember, a divatmajom, és a külsőről

megitélő naiv ember iránt érzünk, és a donoraink érzett szeretet. Mint
apja és lánya olyanok vagyunk, miközben etetnek minket.

Ők tartják bennünk azt a hitet, hogy vannak rendes emberek, mert ők
is azok, és hogy ha halvány is, de van rá esély, hogy egyszer

békében éljünk egymás között. Higgyék el, nem kérünk sokat. Nem
kérünk szeretetet, megértést, és mindenki jó véleményét, már

az is jó lenne, ha mint a szülő jelenlétében lévő két öszeveszett
testvér nem szólnánk egymáshoz. Mi nem szólunk. Kérünk titeket,

ti se. Mert hát a jelenlétünkben van a szülő. Ha van, márpedig ti azt
mondjátok van, akkor itt van, és figyel minket az Isten, vagy Atya,

vagy akárhogyis nevezzük. De ha nincs is, akkoris kinek jó, az hogy
folyamatos piszkálódásban, és harcban kell éljünk?

A művészetünket meg kérjük, azok szólják meg, vagy azok dícsérjék,
akik értenek hozzá, vagy legalább értik. Mert aki azt se

tudja hogy mit akar közölni neki az a vers, és úgy szidja, az a saját
hülyeségét igazolja.

Emberek! Mi nélkületek nem lennénk. A régi időkben erőszakkal kellett
vért vennünk tőletek, most már szerencsére van egy pár

nyitott elméjű társatok, akik hajlandóak táplálni minket, és ezért a
donoroknak örök hálával tartozunk, ebben javultatok, de az

átlag elkezdett jobban utálni minket. Mondhatjuk azt is, hogy nem
változott semmi. De kérünk titeket, hogy egy kicsit enyhüljön ez

is. Hálásak lennénk érte. Higgyétek el, hogy a maga nevében minden
lény szép, csak fel kell fedezni benne a szépséget.

Kérjük, hogy fedezzetek fel minket. Nekünk sem jó titokban élni, és
félni. Az ismeretlentől félni butaság emberek! Régen amíg

fel nem fedezték Amerikát, féltek a tengertől is, azóta milyen
lehetőségeket tárt elétek a tenger? A kereskedelem, a szórakozás,

az energia! Mi is biztos hasznosabbak lennénk, ha nyíltak lennétek
ránk. Az erőnkkel sok mindent építhetnénk, és ha végre változást

látnánk, ha nem is mindenki, de biztos sokan segítenének nektek ezért
cserébe. Emberek, demokrácia van, kössünk kompromisszumot.

Úgy véltem betűzhetem ide két versemet, mert ide illik, remélem
megértő szemek olvassák. Véleményüket, hozzászólásukat várom a

nemo90113@freemail.hu címen. Ha kis késéssel is, de minden értelmes
embernek válaszolni fogok. Jöjjön a két vers:





Ártatlan vagyok, egy igazi szent



Nem leszek szebb,

Ha mosolygok a képen,

Attól az emberek

Ugyanúgy akarják a vérem.



Hívj bunkónak,

Hívj kurvának,

Nekem az tetszik,

Ha ennyire utálnak.



Az állam a legnagyobb humor,

Szólás szabadsága, nevetséges,

Bármibe is kezdenék ilyen lélekkel,

Az nem lenne más, csak veszteséges.



Mindenért én leszek a bűnbak,

De ez miért is érdekelne,

Mindenki ugyanúgy, negatívan,

Igazságtalanul vélekedne.



Ha jó vagy, élj mindenért,

Ami rossz, és gonosz,

Mindent, ami kedves,

Segítő, azt pofozd.



A deformálódás korát éljük,

Miért alakulnák jó irányba,

Ezekben a rút időkben,

Mikor mindenki vesztem kívánja.



Mondd nekem, nem tudom,

Miért rossz dolog a gyűlölet,

Szerintem az a legszebb,

Magával rántó mindenható bűvölet.



Akik a keresztet tisztelik,

A legnagyobb vesztesek,

Ők, akik a legjobban rühellnek,

Azok mondják, hogy szeressek.



Az, aki magára vállalja a világot,

És teremtését, az a legnagyobb bolond,

Ha istené a mindenség kreálása,

Akkor a Sátánnal is nagy rokon.



Mindenki mondja, féljek a jövőtől,

De a holnap soha nem jön el,

Ezért élek én a legnyugodtabban,

Mert a ma pedig soha nem öl meg.



Szóval legyél te is szabad,

Legyél gonosz, utálkozó, obszcén,

És ha érzed isten tekintetét,

Mondd azt, hogy szerinte nincs rossz én.



A te szabadságod valójában nem szabad,

A menny pedig egy bolondokháza,

Mások nem is érnek semmit számodra,

A teremtő elméje pedig egy törött váza.



Krisztus vénáját tűnyomok lepik,

Szája nikotintól bűzlik,

És még gyávasága jeléül,

A keresztre nem is őt tűzik.



Fordított világban élsz emberiség!

Az a realizmus, amit groteszknek hívsz,

És minden drog, nem a rossz szüleménye,

Hanem isten teremtménye, amit szívsz.



Isten alkoholja csúszik a torkodon,

Isten cigarettája füstölög a szádban,

És az élettelen véres holttest nem a tied,

Hanem egy darab isten úszkál a kádban.



Nem te ölsz, isten dönt a sorsokról,

Ha gyilkolsz, azt isten tette,

És ha valakit örökre elvesznek tőled,

Azt el örökre az irigy isten vette.



A düh, a tombolás, a személyiség,

Ami veled született az istené,

A vágy, a szaporodás, a hit,

Azt a mindenható tette ilyenné.



Ha a mindenható tényleg mindenre ható,

Akkor ő akarja, hogy ezt a verset írjam,

Senki más nem tehet, arról hogy vagyok,

Ő akarja, hogy a sorsom magamhoz hívjam.



Ő fésülte a hajamat oldalra, senki más,

Ő rakta az első Manson cd-m a kezembe,

Ő akarta, hogy akarjam a mások vérét,

Ő ölte meg az én kedves szerelmem.



Én nem tehetek semmiről, ártatlan vagyok,

Az a bűnös, aki ezt a világot mellém teremtette,

Az, aki engedte, hogy elkorcsosodjak,

Az, aki az elromlás útján a kezemet vezetgette.



                                              D



Köszönet Marilyn Mansonnak az egész The Golden Age of Grotesque
album elkészítéséért.



Mi értelme?



Minek a barátok, ha ott vagy te magad,

Minek a ragaszkodás, ha a világ nem veled halad?

Minek a színek, ha úgyis minden sötét,

Miért tartasz véleményt, ha senki nem áll mögéd?

Minek a kereszt, meg a vallás, ha isten nincsen,

Minek a vágy, ha semmit nem adnak ingyen?

Minek az ember, ha csak pusztít,

Azért kellek, mert csak kevés ember uszít!

Minek a szépség, ha minden csúf,

Minek a maradni akarás, ha minden húz?

Minek a nyelv, ha már semminek nincs íze,

Minek ott lenni személyesen, ha megelőz a hírem?

Minek a bőr, ha az semmit nem érez,

Minek a más embernek száj, ha semmi jót nem kérdez?

Minek az iskola, ha senki nem akar tanulni,

Minek az ágy, ha soha senki nem akar aludni?
Miért kell a jó barát, ha úgyis elárul,

Mire jó a szülő, ha az ember úgyis elárvul?

Miért kell mindenkinek szer, ahhoz hogy jól érezze magát,

Egyáltalán miért kell élni, ha egyszer utolér mindenkit a halál?

Mire való a pszichológus, ha ezekre se tud felelni,

Mire jó az egyenes beszéd, ha mindenki el akarja terelni?

Minek a nap, ha úgyis sötétben élünk,

Minek a bátorság, ha mindig félünk?

Ha a vámpír is egy értelmetlen lény,

Isten miért adott nektek vért?

Mire jó a művészet, ha soha nem lehet szabad,

Mire jó ez a dal, ha örökre ismeretlen marad?



                                                                                D



Köszönet a remélhetőleg létező kedves figyelmükért:



Egy szegedi félrefésült frizurás magas kör alakú szemüveges hím
vámpír    -     D